Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Isaac Newton

 

Newton, Isaac

2009.04.01

 

 

Newton, Isaac ( 1643 – 1727)

  Angol fizikus, matematikus, csillagász. Új korszakot nyitott a természettudományok történetében, és az arisztotelészi világképet teljes egészében újjal, a Newton-i világképpel  helyettesítette. 1699-ben lett Cambrigdeben egyetemi tanár, majd katedrájáról lemondva (1699) az angol pénzverde igazgatója. Jelentős fölfedezéseit 1693 előtt tette. 1703 – 1727 között a Royal Society elnöke volt. 1705-ben a királynő lovaggá ütötte. Már életében rendkívüli tisztelettel övezték. A Westminster-apátságban temették el.

  Munkássága során különösen jelentős volt az 1665-ös és az 1666-os esztendő. Ekkor, 24 éves korában fedezte föl a binomiális tételt, a differenciálszámítást, a színelméletet, a centripetális erőt, a mozgástörvényeket, és a gravitációs vonzás törvényeit. Cambridge-ben 1668-tól optikai problémákkal foglalkozott, tükrös teleszkópot készített. 1672-ben Fény- és színelmélet c. munkájával – amelyben pl. a fehér fény összetett voltát magyarázta meg – óriási vitát váltott ki a Royal Societyben. Optikai vizsgálatait összegyűjtött formában 1704-ben adta ki. Munkássága során fölfedezte a színszórást, és fölállította a fény korpuszkuláris elméletét. Fő művét, A természetfilozófia matematikai alapelveit (Principia) 1684-ben, Halley bíztatására kezdte írni. A könyv, amely a fizika történetének – de egyesek szerint az egyetemes emberi történetnek – legjelentősebb műve, 1687-ben jelent meg. Ebben Newton,  elődei és a saját fölfedezéseit foglalta logikus rendszerbe.

  Az itt lejegyzett definíciók és axiómák a mechanika alapegyenletei. Többek között megfogalmazta a testek mozgásának, a folyadékok örvénylő mozgásának, a közegellenállásnak és az univerzális gravitációnak a törvényét. A bolygók és a hold mozgására vonatkozó adatokat közölt, megmagyarázta az ár-apály jelenségét és ismertette a filozófiai következtetés szabályait. Filozófiai tevékenysége eredményeként megfogalmazta a hosszú időre érvényes természettudományi kutatási módszert (a tényektől való kiindulás és a meggondolások után visszatérés a tényekhez) meghatározta a természettudományok alapvető célját és egységes, teljességet nyújtó, mechanikus világképet alkotott. Newton mechanikája kétszáz esztendőn át a fizika fejlődésének alapja volt, és a technikában első megközelítésben ma is nélkülözhetetlen. Fölfogásának egyes vonatkozásait csak a relativitáselmélet és a kvantumelmélet módosította.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.