Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kerékpártúra

Hello!!!

Tisza-tó

Az egyik legkedveltebb hely a kérékpározásra a Tisza-tó. Itt található Európa legnagyobb édesvízi akváriuma, amely 735 ezer liter össztérfogatú. Halak, kétéltűek és a Tisza-tavat lakó állatok életébe nyerhetünk bepillantást, miközben olyan élményben lehet részünk, mintha a tó mélyén sétálnánk.  A kiépített Tisza-tavi Vízi Sétányon a víz fölött 1500 méter hosszan vezet az út a különböző megfigyelési pontokhoz, ahonnan a látogatók megcsodálhatják a Tisza-tónál élő madarakat anélkül, hogy megzavarnák őket. Találunk itt csónakázó tavat tutajokkal, rönkjátszóteret, pelinkántavat, vidrakifutót, halász skanzent, tájházat, dámszarvas bemutatót, stb. Egyszóval ez a hely egy egész napos programot nyújthat egy családnak.


Balaton felvidék

 A Balaton felvidék is szintén nagyon kedvelt hely. Kiválóan alkalmas a kerékpártúrákra. A Balaton-felvidék kisebb-nagyobb lankái között található Nagyvázsony községe, melynek egyik domboldalában tör az égbolt felé a középkori vár lakótornya. Építtetője a környéket uraló Vezsenyi nemesi família volt, akik Zádor vár perben való elvesztése után, a XV. század közepén emeltették a várat. Ebben az időszakban viszonylag békés vidéknek számított, ezért elsősorban középnemesi rezidencia, mint erős védőművekkel rendelkező épület volt. Miután 1472-ben férfiágon kihalt a család, Hunyadi Mátyás király a hadjárataiban tanúsított vitézségéért Kinizsi Pálnak adományozta. Ekkoriban alakították ki a négy kisebb toronnyal védelmezett várat, amelynek belső udvarát emeletes palotaszárny övezte, sarkában várkápolnával, míg a bejárata elé az ágyúk elhelyezésére alkalmas kapuvédőművet (barbakánt) emeltek.
  1490-ben Habsburg Miksa trónkövetelő zsoldosserege megszállta a várat, és csak a következő esztendőben ellenük hadjáratot vezető Kinizsi tudta fegyvereseivel visszafoglalni. Mivel Kinizsi Pál főnemes általában az ország veszélyeztetett vidékeit védelmezte seregével, vázsonyi rezidenciáját a felesége, Magyar Benigna úrnő lakta, aki Kinizsi halála után rövidesen újra férjhez ment. Mivel második ura, Horváth Márk a lóról leesve a nyakát törte, harmadszor is igent mondott. Férje, Kereky Gergely azonban erőszakos, durva ember hírében állott, így Benigna úrnő sokat szenvedett tőle, végül 1519-ben megelégelte férje viselkedését és bizalmasa híveivel megölette, majd holttestét a vázsonyi várárokba dobatta. A gyilkosság azonban kiderült és a királyi bíróság csak Kinizsi Pál érdemeire való tekintettel nem ítélte el, végül örökös száműzetéssel büntették, amit a távoli felvidéki Zsolnalitva várában kellett elviselnie. A XVI. század második harmadától a már elhunyt Magyar Benigna második férjének rokonsága, a Horváth nemesi família szerezte meg a várat, akik megvastagíttatták falait, ennek érdekében felrobbantva a közeli pálos kolostort, hogy innen nyerjenek építőkövet. A Zichy főnemesi család 1649-ben szerezte meg a váruradalmat. Az utolsó katonai jellegű összecsapást a Rákóczi-szabadságharc idején vívták falai előtt, majd az uradalom börtönéül használták lassan pusztuló épületeit. Ez idő alatt a Zichyek felépíttették a patak túlpartján új kastélyukat, így használaton kívüli lett a vár. Egyedül a lakótoronyban laktak még kiöregedett cselédek. Ilyen állapotban kezdődött meg 1955-ben régészeti feltárása és megóvása.

  (Alsódörgicsei Boldogasszony templomrom a Balatontól négy kilométerre, északra található a falut. A falu felett a Gerenye-hegy oldalában, mint egy felkiáltójel magasodik a XIII. században épült román stílusú erődtemplom nyugati oromfala 22 m magasra. Az oromfal felső részén három ikerablak látszik, amelyek közül a déli már felújított, míg a másik kettő eredeti állapotban van. A romkertbe felmenve a templom alapfalai és az északi oromfal (torony) bolthajtásai láthatók. A rom mellől gyönyörű kilátás nyílik a környező tájra és a Balatonra.
A felsődörgicsei templom egyike hazánk legérdekesebb - e korból származó - egyházi épületeinek. Olyan együttesről van szó, amely valójában két templom - egy XI. századi (XII. századi toldalékkal) és egy XIII. századi rész - egymás mellé építésével jött létre. Így "eredeti formájában" minden bizonnyal ez lehetett a környék első keresztény temploma.               Útikönyvekből, festményekről és fényképekről valószínűleg sokak számára az alsódörgicsei templom a legismerősebb. Kegyúri templom volt az épület, így méreteiben és díszítéseit tekintve is a legpompásabb az említettek között.                                                                          
 

Szent Balázs templomrom elődje egy XII. sz.-i fatemplom volt, melyet egy évszázaddal később a XIII. sz.-ban kőépület váltotta föl. A templomot és a községet a török pusztította el, ettől kezdve romos lett. Később nem települt újjá. Külön érdemes megemlíteni a templomromtól elénk táruló szép panorámát: a Balaton víztükre csillan meg szemünk előtt, a távolban a Badacsony jellegzetes alakja.) Szóval a Balaton felvidék is kiváló hely az egy napos túrákra.

 

Velencei-tó

 

Ezt egy kerékpárcsapat weboldaláról hoztam, amit ők írtak, remélem tetszeni fog! (Az oldaluk nevét nem árulhatom el, mert sajnos tilos más weblapokat reklámoznom, de ha rákerestek az interneten a címszó ,,kerékpártúrák" legyen!)


A Dróthuszárok nyári vakáció előtti utolsó kerékpártúrája a Velencei tóhoz vezetett. Az eddigi tapasztalatok szerint a forró nyári hónapokban csak néhány elszánt kerékpáros pattan nyeregbe, hogy az éppen aktuális túrát letekerje. A többség általában a családdal nyaral, míg másokat a nagy meleg riaszt el a kerekezéstől. Ez a túra is júliusra volt beütemezve, de Holtai Andris Arany Pedál - Medál Díjas barátunk kérésére áthelyeztük augusztus első szombatjára, így a spanyolországi nyaralása után ő is részt tudott venni a kiránduláson. Nem utolsó sorban azzal a nem is nagyon titkolt reménnyel, hogy vasárnap estig néhány barátjával ott maradnak Gárdonyban még egyet strandolni. Úgy gondoltam egy Arany Pedál - Medál Díjas dróthuszárnak lehet ennyi kiváltsága. A kérésének nem lehet ellentmondani.

Közben úti célunk Kati és Teca vagy inkább Teca és Kati ellenállhatatlan invitálására, Agárdra módosult. Teca meginvitálta a csapatot az otthonába egy kerti partira a túra végén. Akkor még nem tudta mire vállalkozott.

Hétközben egyre - másra futottak be a jelentkezések. Péntek estére 20 fő jelezte részvételi szándékát. Ekkora létszámú csapat  a Dróthuszárok fennállása óta még nem gyűlt össze, ráadásul a többség a neten közzétett felhívást olvasva csatlakozott. Szegény Tecáék csak hüledeztek, mikor naponta jeleztem, hogy még egy, még kettő, még három fő fog jönni. De rendületlenül kitartottak a meghívás mellett. Ennyit az előzményekről.

A találkozó szombat reggel 8 órakor volt Batthyány téren, majd a kerékpárúton elkerékpároztunk a 3 kilométerre található Városmajorba, hogy a Fogaskerekűre felszállva eljussunk a Svábhegyre. Ezzel a megoldással nagyrészt ki tudtuk küszöbölni, hogy a városból kivezető forgalmas utakon kerékpározzunk, másrészt megspóroltuk a Budakeszire vezető hosszan emelkedő úton való kerékpározást. Természetesen ilyen létszámú csapat csak kétszerre tudott feljutni a felső állomásra. Itt csatlakoztak a csapathoz a szarvasi barátaink, akik autóval jöttek Budapestre. Így erre a túrára is volt videósunk és kísérő autónk Laci édesapjának személyében  (aki szintén László) és segítsége bizony jól jött a nagy melegben a frissítő italok beszerzése terén.

Negyed tíz után nem sokkal elindultunk a Svábhegyről a Normafa felé. Mondhatnánk azt is, hogy innen már csak lejjebb mentünk, mert ez igaz is lenne, ha nem számítanánk azokat az etyeki és lovasberényi emelkedőket, amelyek próbára tették néhány túratársunk tűrőképességét.

Tehát irány a bónusz szakasz a Normafa, János hegy, Budakeszi útvonalon, a 8 kilométer gurulás az autók elől lezárt úton. Budakeszitől, azonban szombat lévén eléggé nagy volt a forgalom egészen a pátyi elágazásig. Hosszabb rövidebb emelkedők és lejtők tarkították ezt a szakaszt. Az egymást követő húsz kerékpáros és a mögötte haladó kísérő autó nagyszerű látványt nyújtott. Minden kerékpáros szívét megdobogtatná a látvány. Az autósok nem így voltak vele, ők inkább bosszankodtak mire meg tudták előzni a hosszan kígyózó kerékpáros sort. (Felvillant előttem egy ezzel ellentétes tavalyi emlék, amikor a sógorok útjain kerékpározva akár hosszú kilométereken keresztül is nyugodtan jöttek mögöttünk az autók).

Az első pihenőt Pátyon a biatorbágyi elágazásnál tartottuk. Addigra már 17 kilométer volt mögöttünk. Az ezt követő szakasz sík úton vezetett egészen Etyek túlsó széléig miközben elkerekeztünk az autópálya és a biatorbágyi Viadukt alatt. A forgalom lüktető volt, kisebb nagyobb csoportokban előztek meg minket az autók. Jó tempóban haladtunk. A nagy meleg miatt a 31. kilométernél Etyeken ismét pihenő következett. Jól is tettük, mert éppen csak elindultunk a pihenő után, amikor egy combos emelkedő megrostálta a mezőnyt, néhány barátunk csak a kerékpárját tolva tudott felkapaszkodni a domb tetejére. Az emelkedő végén, akik megálltak megnézhették az Etyek határában nemrégiben felépült Korda filmstúdiót, a magyar filmgyártás új fellegvárát.

Míg mi tekertük a pedálokat, és küzdöttünk a szokatlan hőséggel folyamatos jelentéseket kaptunk telefonon  Tecától és a két Feritől (a férjektől), akik mindenféle finomsággal készültek a kerti partira.

Az Etyek - Alcsútdoboz közötti 14 kilométer hosszú szakaszon, hullámos terepen hajtottuk a pedálokat. Nem is a terepviszonyok okoztak nehézséget, hanem az állandóan tűző napsütés tett próbára mindenkit. Alcsútdobozon újabb pihenő következett. Innen már csak 16 kilométerre volt Lovasberény a következő frissítő állomás. A várttal ellentétben ezen a szakaszon nagy volt a forgalom. Kisebb nagyobb emelkedők és lejtők tarkították a 811-es számú utat. Lovasberényben a kísérőautónk friss hideg vízzel várta a megfáradt kerékpárosokat mintegy lelket öntve az erejük végén álló néhány sporttársba. A Nadapra vezető út folyamatosan és hosszan elnyúlva emelkedett és bizony volt aki ezt már nem bírta, feladta a kilátástalannak tűnő harcot  az emelkedővel és a meleggel szemben. Néhányunkban az emlékezet előhívta a tavalyi emlékezetes túra emlékképeit, tudtuk honnan kezdődik a gurulás, így nekünk egy kicsit könnyebb volt kitartani. A teljesen szétszóródott társaság az autópálya hídjánál egyesült egy rövid időre. Néhányan tettek egy kis kitérőt és elmentek megmártózni a Velencei tóba, a többiek pedig folytatták az utat Agárdra. Négy óra után nem sokkal megérkeztünk a már oly annyira áhított garden party színhelyére. Nekiveselkedtünk elpusztítani a sok sültkolbászt, csülköt, salátát, sört, bort, süteményt. Persze azért gondoltunk a fürdőzőkre is, úgyhogy mikor ők is befutottak még nekik is maradt bőségesen a finomságokból. Mindenki jóllakhatott, hála a két velence tavi dróthuszárlánynak és férjeiknek.

Már csak egy rövid kaland színesítette a nap hátralévő részét. A hazautazás vonattal. A vonat késése miatt közel egyórás várakozás után sikerült felszállnunk a 12 kerékpárral együtt - ami nem is olyan egyszerű dolog - az amúgy szép és légkondicionált vonatra.

Budapesten a Dróthuszárok szétoszlottak a szélrózsa minden irányába, hogy négy hét múlva a Bakonyba vezető túrán újra összegyűljenek remélhetőleg szintén ilyen népes létszámban. A Velence tavi kerékpártúra résztvevői.