A bolygókkal foglalkozó tudományág a planetológia.

A Naprendszer bolygó

Az ősi civilizációk csak az öt szabad szemmel látható bolygót ismerték, melyeket isteneikről neveztek el. A bolygók létezésének elmélete folyamatosan fejlődött a történelem során. Az ókori vándorló csillagok elképzelésből lett idővel a modern kor Föld-szerű égitestje. A téma kibővült a Naprendszeren kívüli bolygókkal is. A bolygó, mint égitest meghatározása rengeteg tudományos kérdést vetett fel. A 19. század végén összesen 18 bolygót tartottak számon a naprendszerben.[3]Először az ókori csillagászok fedezték fel az apró fényeket, ahogy észrevehetően mozognak a csillagokhoz képest. Az ókori görögök hívták ezeket vándorló csillagoknak, és tulajdonképpen minden olyan égitestet ami nem csillag, bolygónak „neveztek”. A kor fejlettebb civilizációi egységesen hittek benne, hogy a Föld a Világegyetem középpontjában áll és a többi „bolygó” kering körülötte.

A történelem előtti időkben a következő égitesteket tekintették bolygóknak, ebben a sorrendben:

A reneszánsz korban jött a felismerés, hogy maga a Föld is egy bolygó, heliocentrikus világkép elterjedésével.

Bővebben: heliocentrikus világkép

A 19. század közepéig rengeteg a Nap körül keringő égitestet fedeztek fel, melyeket bolygóként kezeltek. Ez így volt egészen 1853-ig amikor a csillagászok széles körben elfogadták a kisbolygóégitest típust.

1853-tól 1930-ig

1930-tól 2006-ig

Napjainkban

Mai naprendszer a törpebolygókkal együtt

Keletkezése

Nem tudni pontosan, hogyan keletkeznek a bolygók. A jelenlegi elképzelés, hogy egy csillagköd szétesésekor születnek. A csillagköd középen egy protocsillaggá válik, a többi része pedig hatalmas por és gázfelhőként kering körülötte. Ez utóbbit hívjuk protoplanetáris korongnak A porhalmaz egy kis része összesűrűsödik, és a tömegvonzás létrejöttével gömbbé alakul. Miután egy születő bolygó átlépi a Hold átmérőjét, jelentősen megnő vonzáskörzete, és még tovább gyarapítja saját anyagát.

A bolygók nevének eredete

A Naprendszer bolygóinak nevei a Föld kivételével megegyeznek a római és görög mitológia isteneinek nevével.

Merkúr: a kereskedelem, az utazás és a tolvajlás római istene

Vénusz: a szépség és a szerelem római istennője

Mars: a háború istene

Jupiter: a Pantheon római főistene és az univerzum teremtője

Szaturnusz: a mezőgazdaság római istene

Uránusz: az ég görög istene

Neptunusz: a tengerek római istene

A törpebolygók neveinek eredete

Ceres: a növények római istene

Plútó: az alvilág római istene

Haumea: a termékenység hawaii istennője

Makemake: a polinéz teremtő isten

Eris: a viszály és veszekedés görög gonosz istennője.

Egyes kultúrákban a hetek napjai az istenek nevéből erednek, amik társultak minden egyes égitesttel.

A spanyol nyelvben például a hétfő (lunes) a Hold (luna), a kedd (martes) a Mars (marte), a szerda (miércoles) a Merkúr (mercurio), a csütörtök (jueves) a Jupiter (júpiter), a péntek (viernes) aVénusz (venus), a szombat (sábado) pedig a Szaturnusz (saturno) miatt. A vasárnap (domingo) pedig a latin die domini (az Isten napja) kifejezésből ered. A különböző bolygók melléknevei mitológiai személyektől származnak, kivétel az Uránusz mellékbolygóinak nevei emlékeznek meg a klasszikus színházi darabok szereplőiről. A többi kisebb része a Naprendszernek különböző források által kapták neveiket: mitológiai (Plutó, Szedna, Erisz, Varuna és Ceres), felfedezőikről (mint például a Halley üstökös) vagy a felfedezésükkel kapcsolatos alfanumerikus kódokból.

A bolygók fontosabb jellemzői

Az alábbi táblázatban a Nap és a bolygók néhány adata szerepel a Föld megfelelő adatával összehasonlítva.